1.fejezet

Jonghyun POV

Este tíz körül nem láttam tovább értelmét, hogy otthon üljek. Bár a nap lement, kint még mindig lehetett érezni a nyári hőséget. A ablakokon redőnnyel rekesztettem ki a nappali forróságot éjjelre azonban mindig felhúztam mielőtt elmentem a szokásos prédavadászatomra. Szemfogaim már megnyúltak, s szemem színe is átváltott élénkvörösre. Torkomat marta a szomjúság érzése s körmeim is megnyúltak. Egy időzített bomba lettem, melynek nem állhatott útjába semmi és senki. Felvettem egy fekete pólót - egész nap egy szál melegítő alsóban múlattam az időt- és átvettem a nadrágomat. Az ajtó melletti kis tálból felkaptam a kulcsom, és már indultam is az éjszakába.

Amint kiléptem a lépcsőházból megcsapta az orrom a párás meleg. Míg így éjjel sem ment lejjebb a hőmérséklet. Céltalanul kezdtem el szelni az utcákat s megmartam, aki az utamba került. Minden éjjel ez ment, bár az utóbbi időben óvatosabbnak kellett lennem. Néhány újonc elvétett pár hibát, s az emberek oly sok év után ismét rájöttek, hogy létezünk. Vámpírvadászokat kezdtek el ellenünk kiképezni, melyek eléggé megritkítottak minket így stratégiát kellett váltanunk, hogy megvédjük magunkat, bár még így is komoly veszteségei voltak a fajnak. Jómagam a saját négyszáz évemmel elég szép példánynak számítottam, bár nem mondhatnám, hogy ez az időszak gondtalanul telt.... Kényszerítettem magam, hogy elinduljak, és ne csak a kapuban ácsorogjak a gondolataim forgatagában. A szomjúság percről percre nagyobb lett, így muszáj volt mihamarabb valakit találnom. Tudtam, ha tovább halogatom csak rosszabb lesz, míg végül elhomályosítja az elmém és csak a lüktető vörös életre tudok majd gondolni. Elindultam hát az éjszakában, és szüntelenül a lehetőségek tárházát lapozgattam – a sikátorok elég sötétek, de előfordulhat, hogy konkurenciába botlok, a szórakozó helyek elég kézenfekvőek, feltéve, ha el tudom csalni az egyik gyanútlan lányt. Márpedig miért ne tudnám... Egy kis szex reményében a legtöbb bármire képes, ezért is járnak ilyen helyekre. Néha már szántam őket, annyira könnyű prédák voltak. Elmosolyodtam a gondolatra, majd az egyik szórakozóhely felé vettem az irányt.

A Barlang nem volt messze az otthonomtól, viszont mindig elég tetszetős volt a felhozatal. Bár a név nem igazán passzolt hozzá, de nem is azért jártam oda, hogy szórakozzak. A bejárat előtt már egy egész szép sor gyűlt össze, én pedig beálltam az emberek közé. Egyetlen hiba volt az egész vámpír létben, mégpedig az, hogy mindenemmel vonzottam az embereket. Az illatommal, a bőrömmel, a tekintetemmel. Néha már túlságosan kiríttam a társadalomból. Az ajtóba érve, a biztonsági őrök betessékeltek, hogy haladjon a sor. Egy pillanat elég volt, hogy felmérjem a felhozatalt. Illatok kavalkádja váltotta egymást a levegőben s a torkomban lévő fájdalom felerősödött. Szinte már sóvárogtam egyetlen kortyért, de muszáj volt féken tartani magam. Nem akartam én is hamuként végezni, mint a többiek, márpedig több mint valószínű, hogy most is vannak itt Vadászok. Erőt vettem magamon, és elővettem a legemberibb mozgásom majd a bárpulthoz mentem. A pult mögött álló szőke csaj rám kacsintott majd megkérdezte mit kérek. Na tessék, kezdődik...- gondoltam, majd kértem egy whiskyt jéggel. Amint megkaptam az italom oldalra fordultam a széken és a parkettet kezdtem el figyelni. Úgy éreztem magam, mint egy ember a svédasztal mellett. A levegőt belengte a feromon felhő én pedig elindultam a kéjesen vonagló hölgyek tömegébe. Ideje volt valami normálist is inni, ami hat is a szomjúságomra.

Nem kellett hozzá sok idő, ki is szemeltem magamnak egy alul öltözött barnát még hozzá nem is kellett sokáig győzködnöm. Úgy fél óra táncnak nevezett kéjelgés után el is tűntünk a Barlangból. A lány gyanútlanul követett, meg sem kérdezte miért vezetem egy sötét sikátor felé. Eszem ágában sem volt felvinni magamhoz. Ha másnap rájön az öt perc és megkeres, halálra lennék ítélve. A falnak dőlt én pedig két kezem megtámasztottam a feje mellett. Úgy álltunk ott, mint ragadozó és a gyanútlan prédája. Elővettem a legszexibb nézésem, a kis csaj pedig fülig elvörösödött. Lassan közelítettem az ajka felé, majd vadul megcsókoltam. Nyelvemmel végig simítottam az alsó ajkát válaszul pedig a pólómat megragadva közelebb húzott magához. Nyelvemet átlöktem a szájába és hallottam, hogy a mozdulatomra felgyorsul a szívverése. Kisvártatva elszakadtam az ajkától s áttértem a nyakára. Apró csókokkal kezdtem el beborítani s nyelvemet végig futtattam az ütő erén. Nem bírtam tovább vissza fogni magam, s agyaraim bele mélyesztettem a lány puha bőrébe. Felnyögött, de nem szólt semmi, csak szaporábban kezdte venni a levegőt s bele túrt a hajamba, hogy még véletlenül se hagyjam abba. Nem is áll szándékomban baby – gondoltam, s átadtam magam az élvezetnek. Hagytam, hogy a lány vére csillapítsa a torkomban tomboló szomjat s nem törődtem semmi mással. Ereimet átjárta az energia s újult erővel tértem vissza ismét az élők közé.