Key POV
Nem akartam elhinni, hogy mindez velem
történt. Megértettem valamilyen szinten Taemint, mert tényleg idegesítőek
lehettünk, de ez nem volt ok arra, amit tett. Szerintem ő sem örült volna, ha
olyannal zárják össze, akit utált…. vagyis legalábbis nem kedvelt. Enyhe túlzás
volt részemről, hogy utálom Jonghyunt inkább unszimpatikus és jobb, ha nem volt
a közelemben, mert akkor nem éreztem magam feszélyezve. Viszont most? A poklok
poklába képzeltem magam. Felsóhajtottam, majd próbáltam kibírni magam mellett
az említett személyt. Hisztis voltam és ismertem magam annyira, hogyha valaki
kihúzta nálam azt a bizonyos gyufát úgy megszívattam, hogy egy jó darabig
messzire elkerült – ami a mi esetünkben lehetetlen lett volna.
- Elhiszem,
hogy kényelmesen ülsz a földön, de mivel össze vagyunk kötve muszáj lesz velem
jönnöd Shibuyába – pattantam fel a parkettáról ezzel is tudtára adva, hogy nem
volt esélye.
- Persze
és majd cipelem Csipkerózsika csomagjait, hát hogyne! Mondd meg a drága
fiacskádnak, hogy szedje le ezt a szép, hosszú bilincset s menjél el magad!
Innen fel nem állok főleg, hogy nem is ettem még ma!
- Nos, ez
engem egyáltalán nem érdekel, ha az egyik klub előtt elhalad egy csinos lány
megkaphatod. Viszont túlzásokba ne essél, mert leütlek! – remélem, konkurenciával
többre jutottam.
- Azt
hiszed, ennyivel meg lehet vesztegetni? De amúgy mehetünk – állt fel a helyéről
én is én pedig vigyorogtam. Persze pici T-Rex, persze, annyira voltál
kiszámítható, mint egy vérhiányos vámpír. Vagy éppenséggel mintha egy
használati utasítást kaptam volna kézhez.
Még a nappaliba is elég lassan értünk be,
mert mindig volt valami, ami miatt nézeteltérésünk volt vagy éppen azon
voltunk, hogy hogyan gáncsoljuk ki a másikat pofára esés nélkül. a LayMin
párosunk épp ott ült a hatalmas, vékony plazmatévé előtt és egy elég olcsó
horror filmet nézhettek. Egy elég kísérteties – ki gondolta volna – szobában
voltak a szereplők, s ahogy elnéztem kísértet sztori lehet. A szellem éppen az
ablak túloldaláról behúzta a faszit majd, mint egy papírlapot kettétépte. Nos,
elég szívmelengető látványt nyújtottak a bel szervei és a temérdek vér, viszont
nem foglalkoztam vele tovább. Lehet velem volt a baj, de sosem tudtak lekötni
az ilyen filmek. Meg amúgy is várt a bevásárlóközpontok hada.
-
Minnie
mi elmentünk Jonghyunnal vásárolni – hoztam vissza a filmnézőket a valóságba.
- Nem
nézitek velünk inkább? Olyan jó! – mondta vigyorogva s közben a filmet figyelte
fél szemmel. Köztudott tény volt, hogy rajongott a horror filmekért Taemin.
- Köszi,
de nem, elég horror az életem – célozgattam a nyakamba lihegő vámpírra, akivel
össze voltam láncolva.
- Rendben,
de azért siessetek vissza – mosolygott ránk, amit viszonoztam. Szerencse, hogy
egyedül is szeretett filmeket nézni, mert ahogy láttam Lay már az igazak álmát
aludta. – Jaj, Omma! – kiáltott utánunk, amikor már az előszobában voltunk. –
Légy szíves, hozz nasit – közölte csillogó szemekkel mire én tettetem a felháborodottat.
- Persze!
Összeláncolsz egy vámpírral, ezzel pokollá téve a napjaimat és akkor még főzök,
mosok mindenkire emellett még hozzak nasit is. Ezt melyik pizsamádban álmodtad?
- Szeretlek
„anya”! – felsóhajtottam majd elindultunk Jonghyunnal. Igyekeztem megelőzni
minden olyan helyzetet, amivel belém tudott volna kötni.
***
Busszal kb. egy óra alatt odaértünk a kiszemelt helyre. Rengetegen voltak
ismét és mivel éjszaka volt nem égette meg a nap a mellettem lévő személyt.
Ugye milyen kis gondoskodó vagyok? Ezt eddig is tudtam magamról szóval nem
kellett volna mondani ezeket a nagyszerű bókokat, de azért köszi. Mindig jól
jött a megerősítés. Jó befejeztem, nem szerettem volna, ha rám szakad az
égbolt.
- Szóval, hol szeretnéd kezdeni
Hófehérke? – mondta enyhe gúnnyal mire kezdett bennem felmenni a pumpa. Már
most elegem volt belőle, de nem akartam mutatni a dühöm sőt nem is
tapasztalhatta. Kim Jonghyun vigyázz!
- Ennyi, ami tőled telik? Az összes Walt
Disney szereplő felsorolása? – kérdeztem enyhe iróniával. – Egyébként mivel nem
adom meg neked azt az örömöt, hogy láss félmeztelenül parfümöket, kozmetikai
szereket és ékszereket fogunk nézni. Hát nem nagyszerű? – mosolyogtam rá a
lehető legédesebben.
- Hm.. hosszú még az éjszaka. Ki tudja?
Talán még látlak meztelenül is – szívem szerint helyben leütném, de maradjunk
nyugodtak. Árt a szépségnek a sok stressz. Képzeletben kisimítottam a bőrömet
majd vigyorogva megindultam kedvenc plázám felé mit sem törődve ezzel
az…izével.
A plázákban direkt
húztam az időt. Nem csak azért, mert mindenből a legjobb minőséget szerettem,
hanem ezzel is ki tudtam készíteni őt. Ahogy észrevettem nem igazán kötötték le
ezek a dolgok. Nagyban válogattam a BB krémek között mikor oldalba bökött.
-
Azért rám is gondolhatnál! – suttogta s
nekem, elsőnek nem esett le mire értette.
- Szerinted hagyni fogom, hogy egy
kiéhezett vámpír mászkáljon lányok között? Otthon, ha nem szagoltad volna, ki
van vér tartalékban. Emellett, ha nincs Lay akkor te már rég a CNN oldalán
kerestetve lennél. Nem ismered Sekyungot simán beköpött volna pár másodpercnyi
szereplésért. – világosítottam fel a helyzetről.
- Úgy intézd a dolgaid, hogyha nem kapok,
még ma vért a te csinos nyakad fogom kiszívni! – kezdett vörösen izzani a szeme
és kicsit megijedtem mivel nem volt nálam semmilyen fegyver, amivel meg tudtam
volna fékezni. Nos, maradt a fokhagymás módszer, ha elszabadult volna a pokol.
-
Jó, nyugi – csitítottam. – Megveszem
ezeket a krémeket és nézek pár ékszert s mehetünk.
Szerencsére ezután
nem esett szó köztünk így gyorsan be tudtam fejezni a vásárlást. Ilyenkor egy
kicsit lánynak éreztem magam, mert vettem öt féle BB krémet, három karkötőt és
egy kellemes illatú parfümöt. Sőt még be is ugrottunk egy kisebb marketbe, -
mert a plázákban ez is volt – és vettem a többieknek nasit. Ugye milyen aranyos
anya vagyok?
Még mielőtt elhagytuk
volna a bevásárlóközpontot megakadt valamin a szemem. Egy cosplaybolt. Nos, ha
rohadék akartam lenni akkor szívhattam volna Jonghyun vérét ha pedig maradok az
elveimnél akkor nem teszem meg. Sunyin elvigyorodtam és már azon kaptam magam,
hogy Jonghyunt rángattam a boltba magam után. Nem csalódtam, amit kerestem
egyből megtaláltam. Egy tökéletes vámpír jelmezt, műfogakkal. Egyből levettem a
helyéről és a T-Rexhez mértem.
- Nos, tökéletesen állna neked. Csak
annyi a baj, hogy neked semmi szükséged rá – mosolyogtam rá édesen. – Viszont
ha gondolod, itt van a műfog, és nem lesz annyira feltűnő, ha előjön az igazi –
mondtam miközben magamhoz tettem a ruhát. Szerényen megállapítottam, hogy nekem
minden jól állt.
- Remélem azzal tisztában vagy, hogy
velem nem jó játszadozni – morgott mire csak tovább vigyorogtam. Ha akart volna
már rég megölt volna. Szóval, erről ennyit.
Mikor kiszórakoztam
magam indultam volna „haza”, de valaki visszarántott. Amikor láttam, hogy mit
fog a kezében Jonghyun azt hittem eléggé lesápadhattam, mert jót röhögött a
reakciómon.
- Tudod, ha nem lennénk összeláncolva még
fel is venném neked a macskanő jelmezt, ami eléggé feszes, és testhez simuló, sőt
még egy sexy táncot is lejtenék neked – mondtam miközben imitáltam a táncot.
Nos, ha ettől nem gerjedt be, akkor semmitől. Néha tényleg úgy voltam vele, ha
harc, akkor legyen harc.
***
Fáradtan estünk be az
ajtón, amikor visszaértünk a hotelbe. Kész káosz volt a haza út még az
emberfóbiám is kijött, ami nem létezett. Felsóhajtottam, majd Jonghyunnal
elpakoltuk, amit vettünk s a nasikat jól eldugtuk Taeminék előtt. Ez volt az
egyetlen, amiben az elmúlt napokban egyetértettünk. Végül a vámpír is megkapta,
amit akart… vért. Igaz az elején vonakodott, hogy ő nem issza tovább az állati
vért, de hát nagyon jó kommunikáció képességgel voltam megáldva. Őszintén?
Kezdtem félni, mert igaza volt abban, hogy nem tarthatom állati véren, mert
akkor a képességének a felét se tudtuk használni. Előbb vagy utóbb valakit le
fog csapolni.
Mire oda értünk, hogy
ágyba kerüljünk ismét volt egy bökkenő az együttalvás. Kivételesen beadtam a
derekamat. Nem akartam megint veszekedni vele, mert nyűgös, hisztis és fáradt
voltam így engednem kellett neki.
- De már most figyelmeztetlek, ha hozzám
mersz nyúlni álmomban esküszöm, hogy leszedem a fejed és dekázni fogok vele! –
adtam ki az utolsó utasítást mielőtt elnyomott volna az álom. Mégiscsak
éjszakai lény volt.
Key tényleg olyan néha mint egy csaj, annyit bír vásárolni :DDD Na ha már enged Jjongnak csak lesz itt vmi hamarosan :PP ^^
VálaszTörlésCsak díva :3. Talán igen, talán nem egyenlőre nem árulnék el semmit a folytatással kapcsolatban ^-^. Hmm.. talán annyit, hogy hamarosan lesz valami meglepetés ^-^. Köszönöm, hogy írtál :).
Törlés