2014. április 18., péntek

10. fejezet


Key POV


Nem akartam elhinni, hogy mindez velem történt. Megértettem valamilyen szinten Taemint, mert tényleg idegesítőek lehettünk, de ez nem volt ok arra, amit tett. Szerintem ő sem örült volna, ha olyannal zárják össze, akit utált…. vagyis legalábbis nem kedvelt. Enyhe túlzás volt részemről, hogy utálom Jonghyunt inkább unszimpatikus és jobb, ha nem volt a közelemben, mert akkor nem éreztem magam feszélyezve. Viszont most? A poklok poklába képzeltem magam. Felsóhajtottam, majd próbáltam kibírni magam mellett az említett személyt. Hisztis voltam és ismertem magam annyira, hogyha valaki kihúzta nálam azt a bizonyos gyufát úgy megszívattam, hogy egy jó darabig messzire elkerült – ami a mi esetünkben lehetetlen lett volna.
-       Elhiszem, hogy kényelmesen ülsz a földön, de mivel össze vagyunk kötve muszáj lesz velem jönnöd Shibuyába – pattantam fel a parkettáról ezzel is tudtára adva, hogy nem volt esélye.
-     Persze és majd cipelem Csipkerózsika csomagjait, hát hogyne! Mondd meg a drága fiacskádnak, hogy szedje le ezt a szép, hosszú bilincset s menjél el magad! Innen fel nem állok főleg, hogy nem is ettem még ma!
-       Nos, ez engem egyáltalán nem érdekel, ha az egyik klub előtt elhalad egy csinos lány megkaphatod. Viszont túlzásokba ne essél, mert leütlek! – remélem, konkurenciával többre jutottam.
-      Azt hiszed, ennyivel meg lehet vesztegetni? De amúgy mehetünk – állt fel a helyéről én is én pedig vigyorogtam. Persze pici T-Rex, persze, annyira voltál kiszámítható, mint egy vérhiányos vámpír. Vagy éppenséggel mintha egy használati utasítást kaptam volna kézhez.
Még a nappaliba is elég lassan értünk be, mert mindig volt valami, ami miatt nézeteltérésünk volt vagy éppen azon voltunk, hogy hogyan gáncsoljuk ki a másikat pofára esés nélkül. a LayMin párosunk épp ott ült a hatalmas, vékony plazmatévé előtt és egy elég olcsó horror filmet nézhettek. Egy elég kísérteties – ki gondolta volna – szobában voltak a szereplők, s ahogy elnéztem kísértet sztori lehet. A szellem éppen az ablak túloldaláról behúzta a faszit majd, mint egy papírlapot kettétépte. Nos, elég szívmelengető látványt nyújtottak a bel szervei és a temérdek vér, viszont nem foglalkoztam vele tovább. Lehet velem volt a baj, de sosem tudtak lekötni az ilyen filmek. Meg amúgy is várt a bevásárlóközpontok hada.
-          Minnie mi elmentünk Jonghyunnal vásárolni – hoztam vissza a filmnézőket a valóságba.
-      Nem nézitek velünk inkább? Olyan jó! – mondta vigyorogva s közben a filmet figyelte fél szemmel. Köztudott tény volt, hogy rajongott a horror filmekért Taemin.
-        Köszi, de nem, elég horror az életem – célozgattam a nyakamba lihegő vámpírra, akivel össze voltam láncolva.
-        Rendben, de azért siessetek vissza – mosolygott ránk, amit viszonoztam. Szerencse, hogy egyedül is szeretett filmeket nézni, mert ahogy láttam Lay már az igazak álmát aludta. – Jaj, Omma! – kiáltott utánunk, amikor már az előszobában voltunk. – Légy szíves, hozz nasit – közölte csillogó szemekkel mire én tettetem a felháborodottat.
-     Persze! Összeláncolsz egy vámpírral, ezzel pokollá téve a napjaimat és akkor még főzök, mosok mindenkire emellett még hozzak nasit is. Ezt melyik pizsamádban álmodtad?
-        Szeretlek „anya”! – felsóhajtottam majd elindultunk Jonghyunnal. Igyekeztem megelőzni minden olyan helyzetet, amivel belém tudott volna kötni. 
***
Busszal kb. egy óra alatt odaértünk a kiszemelt helyre. Rengetegen voltak ismét és mivel éjszaka volt nem égette meg a nap a mellettem lévő személyt. Ugye milyen kis gondoskodó vagyok? Ezt eddig is tudtam magamról szóval nem kellett volna mondani ezeket a nagyszerű bókokat, de azért köszi. Mindig jól jött a megerősítés. Jó befejeztem, nem szerettem volna, ha rám szakad az égbolt.
-      Szóval, hol szeretnéd kezdeni Hófehérke? – mondta enyhe gúnnyal mire kezdett bennem felmenni a pumpa. Már most elegem volt belőle, de nem akartam mutatni a dühöm sőt nem is tapasztalhatta. Kim Jonghyun vigyázz!
-       Ennyi, ami tőled telik? Az összes Walt Disney szereplő felsorolása? – kérdeztem enyhe iróniával. – Egyébként mivel nem adom meg neked azt az örömöt, hogy láss félmeztelenül parfümöket, kozmetikai szereket és ékszereket fogunk nézni. Hát nem nagyszerű? – mosolyogtam rá a lehető legédesebben.
-     Hm.. hosszú még az éjszaka. Ki tudja? Talán még látlak meztelenül is – szívem szerint helyben leütném, de maradjunk nyugodtak. Árt a szépségnek a sok stressz. Képzeletben kisimítottam a bőrömet majd vigyorogva megindultam kedvenc plázám felé mit sem törődve ezzel az…izével.
A plázákban direkt húztam az időt. Nem csak azért, mert mindenből a legjobb minőséget szerettem, hanem ezzel is ki tudtam készíteni őt. Ahogy észrevettem nem igazán kötötték le ezek a dolgok. Nagyban válogattam a BB krémek között mikor oldalba bökött.
-         Azért rám is gondolhatnál! – suttogta s nekem, elsőnek nem esett le mire értette.
-   Szerinted hagyni fogom, hogy egy kiéhezett vámpír mászkáljon lányok között? Otthon, ha nem szagoltad volna, ki van vér tartalékban. Emellett, ha nincs Lay akkor te már rég a CNN oldalán kerestetve lennél. Nem ismered Sekyungot simán beköpött volna pár másodpercnyi szereplésért. – világosítottam fel a helyzetről.
-        Úgy intézd a dolgaid, hogyha nem kapok, még ma vért a te csinos nyakad fogom kiszívni! – kezdett vörösen izzani a szeme és kicsit megijedtem mivel nem volt nálam semmilyen fegyver, amivel meg tudtam volna fékezni. Nos, maradt a fokhagymás módszer, ha elszabadult volna a pokol.
-          Jó, nyugi – csitítottam. – Megveszem ezeket a krémeket és nézek pár ékszert s mehetünk.
Szerencsére ezután nem esett szó köztünk így gyorsan be tudtam fejezni a vásárlást. Ilyenkor egy kicsit lánynak éreztem magam, mert vettem öt féle BB krémet, három karkötőt és egy kellemes illatú parfümöt. Sőt még be is ugrottunk egy kisebb marketbe, - mert a plázákban ez is volt – és vettem a többieknek nasit. Ugye milyen aranyos anya vagyok?
Még mielőtt elhagytuk volna a bevásárlóközpontot megakadt valamin a szemem. Egy cosplaybolt. Nos, ha rohadék akartam lenni akkor szívhattam volna Jonghyun vérét ha pedig maradok az elveimnél akkor nem teszem meg. Sunyin elvigyorodtam és már azon kaptam magam, hogy Jonghyunt rángattam a boltba magam után. Nem csalódtam, amit kerestem egyből megtaláltam. Egy tökéletes vámpír jelmezt, műfogakkal. Egyből levettem a helyéről és a T-Rexhez mértem.
-       Nos, tökéletesen állna neked. Csak annyi a baj, hogy neked semmi szükséged rá – mosolyogtam rá édesen. – Viszont ha gondolod, itt van a műfog, és nem lesz annyira feltűnő, ha előjön az igazi – mondtam miközben magamhoz tettem a ruhát. Szerényen megállapítottam, hogy nekem minden jól állt.
-  Remélem azzal tisztában vagy, hogy velem nem jó játszadozni – morgott mire csak tovább vigyorogtam. Ha akart volna már rég megölt volna. Szóval, erről ennyit.
Mikor kiszórakoztam magam indultam volna „haza”, de valaki visszarántott. Amikor láttam, hogy mit fog a kezében Jonghyun azt hittem eléggé lesápadhattam, mert jót röhögött a reakciómon.
-     Tudod, ha nem lennénk összeláncolva még fel is venném neked a macskanő jelmezt, ami eléggé feszes, és testhez simuló, sőt még egy sexy táncot is lejtenék neked – mondtam miközben imitáltam a táncot. Nos, ha ettől nem gerjedt be, akkor semmitől. Néha tényleg úgy voltam vele, ha harc, akkor legyen harc.
***
Fáradtan estünk be az ajtón, amikor visszaértünk a hotelbe. Kész káosz volt a haza út még az emberfóbiám is kijött, ami nem létezett. Felsóhajtottam, majd Jonghyunnal elpakoltuk, amit vettünk s a nasikat jól eldugtuk Taeminék előtt. Ez volt az egyetlen, amiben az elmúlt napokban egyetértettünk. Végül a vámpír is megkapta, amit akart… vért. Igaz az elején vonakodott, hogy ő nem issza tovább az állati vért, de hát nagyon jó kommunikáció képességgel voltam megáldva. Őszintén? Kezdtem félni, mert igaza volt abban, hogy nem tarthatom állati véren, mert akkor a képességének a felét se tudtuk használni. Előbb vagy utóbb valakit le fog csapolni.
Mire oda értünk, hogy ágyba kerüljünk ismét volt egy bökkenő az együttalvás. Kivételesen beadtam a derekamat. Nem akartam megint veszekedni vele, mert nyűgös, hisztis és fáradt voltam így engednem kellett neki.
-         De már most figyelmeztetlek, ha hozzám mersz nyúlni álmomban esküszöm, hogy leszedem a fejed és dekázni fogok vele! – adtam ki az utolsó utasítást mielőtt elnyomott volna az álom. Mégiscsak éjszakai lény volt.


2 megjegyzés:

  1. Key tényleg olyan néha mint egy csaj, annyit bír vásárolni :DDD Na ha már enged Jjongnak csak lesz itt vmi hamarosan :PP ^^

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Csak díva :3. Talán igen, talán nem egyenlőre nem árulnék el semmit a folytatással kapcsolatban ^-^. Hmm.. talán annyit, hogy hamarosan lesz valami meglepetés ^-^. Köszönöm, hogy írtál :).

      Törlés