Jonghyun POV
Mire
kiötölhettem volna valami csípős választ, Hamupipőke már aludt is. Szerintem
olyan lehetett neki a vásárlás, mint a testépítőknek a testedzés. Csak ő
ruhákat gyűjtött, nem pedig izmokat pakolt magára, ami lássuk be, néhány
tekintetben előnyömre vált. Soha nem aludtam még éjjel, de most mégis
megpróbálkoztam vele, hacsak nem akartam halálra unni magam. Végtére is ide
voltam bilincselve egy Shopping Királyfihoz, akit lefárasztott a vásárlás, én
meg csak szomjas lettem tőle. Unalmasan fordultam át a másik oldalamra, aztán
vissza a hátamra, majd Key felé fordultam. Próbáltam kitalálni mivel üssem el
az időt, de semmi épkézláb ötlet nem jutott eszembe. Épp testhelyzetet
váltottam volna, de mikor megemeltem a vállam, hogy forduljak, egy hang
megállított benne.
Ha
még egyszer megfordulsz, vagy csak megmoccansz, esküszöm, hogy reggelre
függönyként végzed. - morgott bele Key a párnájába.
-
Azt hittem, hogy már alszol. - válaszoltam
elképedve. A végén kiderül, hogy benne is van vámpír vér.
-
Aludnék, ha hagynál, de minden ötödik percben
megfordulsz. Tudom, mert számoltam.
- Nos Sherlock, akkor talán arra is rájöttél, hogy
éjszakai lény vagyok akinek ráadásul még vérhiánya is van. Szóval szerintem
inkább fordulj az oldaladra, és adj hálát az égnek, hogy nem csapollak meg.
- Ha megtennéd, legalább halálod után lenne egy
tetszetős vámpírfog medálom. - az oldalára fordult, amiből azt szűrtem le, hogy
ő a maga részéről lezártnak tekintette az ügyet, én pedig mire válaszolhattam
volna, már szuszogott is.
Én
viszont továbbra sem bírtam aludni, sőt, minél jobban igyekeztem elterelni a
gondolataimat a szomjúságról, annál erősebben égette a torkom. Fogalmam sincs,
honnan szedtél ezt az ócska sztorit, hogy állati véren lehet élni egy
vámpírnak, de ez baromira nem az Alkonyat és én baromira nem vagyok Edward. Ezt
már csak az is bizonyítja, hogy én helyesebb vagyok annál a Csillám-Majomnál.
Na, azt a pasit tökéletesen lehetne függönynek használni, ha már Key annyira
függönyt akar. Ráadásul még csillog is. Hamupipőkém minden álma lenne egy
ilyen. A gond csak az volt, hogy ahogy ezen kezdtem el gondolkozni, csak még
erősebb lett a vágy, hogy belemélyesszem a fogam a nyakába. Éreztem az illatát,
hallottam a légzését és a szívverésének ütemes dobbanásait. Elképzeltem, ahogy
szíve a számba pumpálja a vért, s az megváltóan lecsurog a torkomon,
megszabadítva így a fájdalom béklyójától. Inni akartam belőle, tudni milyen íze
van. Végtére is a megállapodásunkban is az állt, hogy ihatok belőle, ha úgy
hozza a szükség, de Key nem volt hajlandó betartani a szerződés rá eső részét,
én pedig nem élhettem hónapokon át állati véren. Szemfogam megnyúlt, szemem
pedig vörösen kezdett izzani. Érzékeim kiélesedtek – olyan lettem akár egy
ragadozó. Vérre volt szükségem és képtelen voltam tovább elfojtani.
Megfordultam és elkezdtem birizgálni az arcát. Mutató ujjam végig húztam a
homlokán, a szeme sarkán egészen az álláig, mire nyögött egyet és hátára
fordult, de aludt tovább, viszont legalább megmozdult. Reménykedtem benne, hogy
nem kell durvább módszerhez folyamodnom, hogy felébredjen, akkor legalább nem
áll le kiabálni és osztani az észt. Az csak még jobban rontana a helyzetemen.
Oldalba böktem, mire elhagyta az első szó is a száját.
-
Na! - a
szemei továbbra is csukva voltak, de ébredezett, ami jó jel.
-
Ébredj!- bökdöstem tovább a bordája alatt.
-
Minek?- ez már a második szó! Haladás.
-
Mert szomjan veszek. - nem álltam le a
tevékenységemmel.
-
Igyál vizet, vagy amit akarsz, de engem hagyj
aludni.
-
Nem tudom, hogy te a vámpírvadászok melyik
könyvéből tanultál, de nekem nem víz kell, hanem vér. - egész jól haladtam, bár
érezhetően kezdett bepipulni.
-
Leállnál a bökdöséssel? - förmedt rám, és arrébb
lökött az ágyon, viszont nem zavartattam magam az oldala birizgálásával
kapcsolatban.
-
Nem, mert erre felkelsz. Mellesleg arról volt
szó a megállapodásban, hogy ihatok belőled, és én most vagyok szomjas.
- Ittál mikor haza jöttünk. - felült, és
kidörzsölte az álmot a szeméből. Kezdtem reménykedni, hogy végre beadja a
derekát.
- Persze! Állati vérrel tömsz folyamatosan, mintha
az elég lenne. - nem tudom, Key hogy volt vele, de nálam kezdett elszakadni a
cérna és a torkomat maró égő érzés is felerősödött.
- Ha így állsz hozzá legközelebb azt se kapsz!-
felerősödött az illata amiből jól tudtam, hogy dühös rajtam viszont ez nem
segített.
-
Kezdjek félni? Mert ez édes kevés ahhoz, hogy
elmúljon a szomjam.
- Tán hozzak neked be vért? - sötét volt, de
láttam, hogy egyenesen rám néz. A vámpír képességek egyike, hogy baromi jól
látok sötétben is. Felültem és felmutattam összebilincselt kezünket.
- Ha állati vár kéne már rég felálltam volna és
húztalak volna magam után a hűtőig. Nekem az ilyenek nem jelentenek gondot.
- Akkor mégis mit akarsz? Mert, hogy belőlem nem
kapsz, arra mérget vehetsz. - ilyen dühösen teljesen olyan volt, mint egy hat
hetes kismacska, akinek játék közben húzzák a farkát. Morgott, de nem féltem
tőle. Ha harcra kerülne a sor én lennék erőfölényben, bár nem akartam vele
harcolni.
- Pedig nem nagyon van más választásod. -
válaszoltam vigyorogva mire előtűnt megnyúlt szemfogam.
- Ne mutogasd az agyarad, attól h sötét van, nem
vagyok vak.
- Nem tudom miért morogsz folyton, ha szóba kerül,
hogy adj a véredből. Ez volt a megállapodásban.
- Teszek a megállapodásra! Akkor adok, amikor én
akarok és nem akkor, amikor Kegyed úgy óhajtja! - egyre hangosabban próbálta
bizonygatni az igazát, én viszont ezzel nem voltam kisegítve.
- Attól, hogy ordítasz Hamupipőke, én még szomjas
vagyok, és nem változtat azon sem, hogy már vagy négyszáz éve vámpír vagyok. Én
csak próbáltalak észérvekkel meggyőzni, de nekem jó az erőszakos módszer is. -
ha ordít, hát én is ordítani fogok.
-
Ha hozzám mersz nyúlni letépem a karod és
feldugom a seggedbe, vili?!
- Jobb szeretek én felül lenni, de észben tartom -
kis hatás szünetet hagytam, mire hallottam, hogy megnyugodva kifújja a levegőt-
de nem ma! - vigyorogtam. - Majd legközelebb letépheted a karom, meg amit
akarsz, de most nem vagyok vicces kedvemben. Különben is! Elmentem veled
vásárolni, ennyi nekem is jár. - kíváncsi voltam a reakciójára.
-
Jó, hogy eljöttél, mivel össze vagyunk kötve, ha
nem esett volna le!
- Ha nem, hát nem, de ez nem változtat azon, hogy
megkapom, amit akarok, ha te nem adsz, akkor elveszem a „fiacskádtól” és végig
nézed mivel össze vagyunk bilincselve. - felálltam az ágyról és elindultam az
ajtó felé, de csak addig jutottam el, hogy felkapcsoljam a villanyt, Key már a
hátam mögött volt és olyan tockossal állított meg, hogy megfejeltem az ajtót és
helyből meg is szédültem a lendületes ütéstől. Adtam magamnak fél percet, míg
meg tudok állni anélkül, hogy az ajtóból ne kettő lenne, majd megfordultam. Key
úgy nézett rám, mint a véres késre.
-
Taemint békén hagyod, vagy beléd eresztek egy
tárat a Black Rose-ból.
-
Akkor viszont nem marad más választásod.
- Ó, dehogynem. - fogalmam sincs honnan de
előkotorta a fegyvert, viszont tudtam, hogy nincs megtöltve. Ismertem annyira,
hogy tudjam, ez nála olyan mintha egy pórázzal akarna egy kiskutyát idomítani.
- Nincs is megtöltve. - vágtam hozzá rekedt
hangon, mire arcából kifutott az összes vér. A nyakára tévedt a tekintetem és
lassan közelíteni kezdtem felé ő pedig hátrált egészen az ágyig. Mikor nem
tudott tovább menekülni elvesztette az egyensúlyát és leült, de a tekintetét
továbbra is rajtam tartotta. Olyan szemekkel nézett rám, mint egy nyuszi,
akinek nincs hova bújnia a farkas elől. Megsajnáltam, de nem volt más
választásom, saját magának intézte a sorsát. Hátra döntöttem az ágyon s fölé
tornyosulva egyenesen a szemébe néztem. Nyelt egy óriásit a félelemtől és ahogy
lefogtam a csuklóját éreztem, hogy remeg. A szívverése felgyorsult és az illata
is felerősödött, de bele keveredett a félelem szaga is. Lehajoltam, és megnyaltam
a vénáját a nyakán mire megborzongott.
-
Sajnálom. Ígérem óvatos leszek. - suttogtam a
fülébe. Több nem is tellett tőlem, a fájdalom elvette az eszem és bele
mélyesztettem fogaim a nyakába, átszúrva a finom bőrt. Óriási kortyokban vettem
magamhoz a karmazsin vörös életet.
Nehogy megölje nekem a végére._. Mondjuk... elég kizártnak tartom, de azért mégis xD
VálaszTörlésNagyon tetszett ez a rész, főleg kettő bekezdése: az első, amikor Jonghyun gondolkodott (még mielőtt elkezdte bökdösni Kibumot), a másik a vége, onnantól kezdve, ahogy megfejelte az ajtót. A második még jobban is tetszett, szépen lett megírva a gondolatmenete, nem voltak benne ismétlések, tisztára Jonghyun szemével lehetett látni az egészet. Szép volt*-*
Úúúú köszönöm *-* Viszont, ha nem haragszol, a következő rész poénját nem lövöm le :D Köszönöm a kritikát és örülök, hogy tetszett ^^
VálaszTörlésImádom imádom imádom......de komolyan, ez kész volt. Az alkonyatos gondolatai, Key beszólásai, a tockos, az ébresztgetés...fantasztikus volt. És a vége,....iszik belőle...vhiii hát ez nagy előre lépés.Nem bírom a vámpírokat,meg a hozzájuk kapcsolódó dolgokat, de ez a fici belopta magát a szívembe, rettentően jól írod...talán a végén még extra szuper vámpír fan leszek. Siess a kövivel, mert nem bírom ki :)
VálaszTörlésJúhúúúúú! Istenem! Nagyon örülök, hogy tetszik! *-* Köszönöm, hogy írtál! A folytatást viszont mint előzőleg leírtam, nem lövöm le, mert akkor nem lenne izgi ;)
VálaszTörlésJuhhúúúú végre iszik :3333 >< Na de am,az ébresztgetés és Key reakciója rá, kb így bírom elképzelni :DD Hamar hozzátok a kövit, mert nem sokáig bírom nélkülük ( olyan vagyok mint Jjong a vérrel xD) / jah és am olyan jó, h ilyen gyorsan hozzátok a részeket ^^/
VálaszTörlésA vége nagyon szexi lett, eddig az egész történetben az tetszett a legjobban, mert nem komolyrtalankodtad el. A vicces párbeszédek is tetszettek. Jonghyun sokkal genyább lett, de ez előnyére vált, humorosabb lett így a sztori. :)
VálaszTörlésKöszönöm a kömmenteket, és igyekszünk minél hamarabb hozni a következő részt :D Nagyon örülök, h ennyire tetszik Jonghyun személyisége >w< egy kicsit minden rész előtt félek, h elrontom :D
VálaszTörlés