Sose hittem volna,
hogy valaha Saekyung hasznát fogom venni erre tessék egyből sikerrel jártam.
Itt állt előttem az a vámpír, akit egész éjszaka kerestem. Mikor észrevette,
hogy figyelem rohanásnak indult én pedig futottam utána. Nem akartam megölni,
de kötelességem volt minden ilyen élőlényt elkapnom és kivallatni, ha erre lett
volna szükség.
Kis idő után kezdtem
unni az esztelen üldözést, így a pisztolyomat előrántottam a táskámból majd
rálőttem. Próbáltam nem a szívére célozni mivel ezek a fegyverek veszélyesek
voltak a vámpírokra, így ha bénáztam volna akár el is porladhatott az illető.
Elsőnek a hátába, majd a vállába céloztam ezzel is lelassítva őt. Ha az életed
veszélyben forgott felerősödött az élni akarási vágy és a menekülési kényszer
akármilyen élőlény voltál. Ezzel pedig nap, mint nap találkozhattam. Lehet,
hogy veszélyesebbek az emberi fajra még sem értettem a folytonos gyilkolást –
talán ezért is nem akartam, hogy komolyabban megsérüljön.
Lassan sikerült
utolérnem s még mielőtt összeesett volna elkaptam. Még mindig túl lágy szívem
volt és az emberséget nem tudtam elnyomni ebben az embertelen világban. A
kocsimhoz sétáltam vele, mert azért nem akartam több száz kilométert gyalogolni
egy sérült vámpírral. A központ egyik házába akartam vinni, ahol meg volt
minden felszerelés, ami esetleg kellhetett. Nagyjából az egy órás út után
megérkeztünk s az egyik szobába vittem, ami úgy volt direkt kialakítva, mintha
egy raktár lenne. Egy székre ültettem és mivel én sem voltam hülye oda
láncoltam. Nem tudhattam mennyire erős még így is.
Az asztalhoz léptem
és kerestem benn egy ollót. Ajj, itt kell lennie valahol. Mivel nem tudtam róla
semmit muszáj volt DNS mintát vennem róla. Miután fellapoztam a káromkodási
szótárt a fejemben – mire meglett a drága kellékem…. – oda léptem hozzá s egy
kisebb tincset levágtam a hajából. Mivel volt ilyen spéci cuccunk hamar ki
tudtam deríteni, hogy kivel álltam szemben. Kim Jonghyun…hmm még életemben nem
találkoztam ezzel névvel. Felálltam a gép elől s a könyves polchoz mentem.
Kellett lennie egy könyvnek, ahol az elmúlt kb. 500 évet leírták s évente frissítették
is. Ahh, ez lesz az szerencsére hamar megtaláltam. Egy nagy feketekönyv volt,
vasbetéttel. Kim Jonghyun…Kim Jonghyun…. egy kis idő után sikerült meglelnem a
nevét és nem is téveszthettem el mivel ő volt az egyetlen, aki ezzel a névvel
volt „anyakönyvezve”. 400 éves, tiszta vérű vámpír és büntetlen előélete volt.
Valami itt nekem sántított, ha valóban tisztavérű akkor miért nem hallottam
róla még? Elhittem, hogy négy évszázad az sok idő volt, de mégis. Valami
hiányzott a kirakósból, amit meg is fogok találni. A telefonom csörgése hozott
vissza jelenbe. Megnéztem ki hívott s egyből elmosolyodtam.
-
Szia Minnie! – szóltam bele kedvesen a készülékbe.
-
Omma baj van! Hol vagy most? – nem kicsit
kerekedtek ki a szemeim.
- A 13-mas számú kirendeltségen. Miért? –
pislogtam nagyokat kérdésem közepette. Szerintem vághattam egy WTF? fejet.
- Egy fél óra és ott leszek s elmondok
mindent – lerakta… lerakta… ENGEM. Jól van Kim Kibum nyugi van csak nincs
akkora baj. Végül is mi lehetett volna a legnagyobb baj? Ha ufók vagy vámpír
bébik potyogtak volna az égből esetleg. Felsóhajtottam, majd inkább a konyhába
mentem kiszellőztetni a fejemet.
Kellett lennie a hűtőben
még tartalék állati vérnek. azért nem akartam kiéheztetni, igaz nem rajongtak
az állatokért, de most ezzel tudtam szolgálni, ha még nem evett, akkor
kénytelen volt elfogadnia. Ugyan úgy fogyasztottak emberi táplálékot, de
szükséges volt nekik a rendszeres vérfogyasztás. Ami kellett kivettem a hűtőből és egy üdítős
pohárba öntöttem. Mivel unatkoztam keresgéltem a konyhában hátha találok hozzá
jeget vagy szívószálat. Egyébként azért voltam ilyen nyugodt, mert van egy
üvegablak a nappaliban ahonnan jól rá lehet látni arra a szobára, ahol Jonghyun
volt. Ez amolyan titkos ablak volt, mert innen be lehetett látni, de onnan már
nem lehetett ki.
Mikor láttam, hogy
ébredezik a kezembe vettem a vérrel teli poharat és bementem a szobába. Mivel
ki volt kötve és gondolom gyenge is volt megpróbáltam megitatni, de elhúzta a
fejét. Naaaa, én csak jót akartam – hisztiztem magamban.
- Ezért hoztál ide? Hogy házi kedvencet
csinálj belőlem? – Heh? Hát… pont nem, mert nem olyan típus vagyok. Most
őszintén erre mit válaszoljak?
- Nos, ha gondolod, csinálhatok belőled
azt is, vagy akár meg is ölhetlek. Illetve szabadon is engedhetlek mintha mi
sem történt volna, de éppenséggel halálra is éheztethetlek, mert perpillanat
nem vagy abban a helyzetben, hogy táplálékhoz juss. – soroltam fel neki a pillanatnyi
ötleteimet s láttam rajta, hogy elgondolkodott.
- Tudod mit? Inkább ölj meg, ha nem felejtem,
el annak a libának az emlékeit kitörölni most nem itt lennék! – magamban elvigyorodtam,
mert én ezt már rég elintéztem.
*pár órával ezelőtt*
Indulás előtt eszembe
ötlött, hogy Saekyung emlékeit ki kellett volna törölni. Mivel emlékezett a
vámpírra gondoltam, hogy ő ezt nem tette meg.
Egy sort agyalnom kellett, hogy ki képes erre…. Yixing. Egyből
tárcsáztam a számát és reménykedtem benne, hogy felveszi illetve nincs
küldetésen. Egy kis ideig csörgött majd felvette.
-
Igen? – szólt bele igen kómás hangon.
-
Szia! Bocsi, ha felkeltettelek, de
segítened kéne – rebegtettem meg a szempilláimat a hatás kedvéért, amit ős
sajnos nem láthatott.
-
Miben kéne?
- Tudod, van a Barlang nevű szórakozó
hely, és egy lány emlékeit ki kéne törölnöd úgy egy héttel azelőttig.
Vámpírvadászaton vagyok, és az illető nem igen tette meg és csak te vagy rá
képes azok közül, akiket ismerek – hallottam, hogy felsóhajt majd egy kisebb
csörömpölést.
- Reggelre meglesz, csak küld át az
adatokat róla, hogy tudjam, kiről van szó!
- Rendben. Köszönöm szépen, életmentő
vagy! – vigyorogtam egy sort majd kinyomtam. Mire nem jó a mai modern világ és
az okos telefon. A telefonomról gyorsan átküldtem az infókat Yixingnek majd
elindultam a kocsimmal. Szerencse, hogy gyorsan felépülnek a vámpírok egy
átlagember ennyitől már rég elvérzett volna, míg én itt trécseltem egy sort.
*visszaemlékezés
vége*
-
Figyelj, nem akarlak sem megölni sem
kárt tenni benned. Vedd úgy, hogy ellenőrzés a felelőtlenséged miatt. Saekyung
mindenre emlékezett és a sok ostoba vámpír film miatt oda volt a dolgokért s
egyből beszámolt részletesen mindenről a barátnőinek. Én is csak azért tudtam
meg, mert jókor voltam jó helyen. Szóval, most inkább idd meg ezt szépen vagy
én dugom le a torkodon, de abból köszönet nem lesz! – mosolyogtam „kedvesen” a
végére s jobbnak látta, ha befogja –legalábbis szerintem. Ismét
megpróbálkoztattam a megetetésével s ekkor már sikerrel jártam. Kis idő múlva hallottam az ajtó nyitódását s
egyből oda kaptam a fejem. Egy mosolygós Taemin kukucskált be rajta.
-
Jó, hogy itt vagytok – jött közelebb s
nem értettem semmit.
-
Mi volt az a nagy baj, amiről beszéltél
a telefonba? Halálra rémisztettél – szidtam meg egy kicsit mire bűnbánóan
lehajtotta a fejét.
-
Öhm.. ti testvérek vagytok? – oh,
tényleg el is felejtkeztem hirtelen róla.
- Nem, ő a csapattársam – válaszoltam a
kérdésére majd visszafordultam drága „kisfiamhoz”, hogy kiszedjem belőle az
infókat. – Na, tehát miről beszéltél nekem?
- A központ kiadott egy feladatot mind a
vadászok, mind a vámpírok számára. Elvileg létezik egy legenda egy könyvről,
mely több millió éves s összefoglalta az emberek és vámpírok életét,
kapcsolatát, a klánokat stb… Ezt a könyvet kéne megkeresni, hogy véget érhessen
a viszály a két faj között. A csapatoknak fogadniuk kell egy vámpírt, és
összhangban kell dolgozniuk együtt. Viszont senkit sem szabad kötelezni rá, és
a vámpíroknak is jár ezért kiváltság. Büntetlenül ihatnak vért, míg ez tart, de
mi ebbe bármikor beleavatkozhatunk, nehogy baj történjen. Emellett úgy mondd
belőlünk is ihatnak, ha nincs más. Azt hiszem ennyi a történet, amit átadtak. –
hát most kb. a pofám leszakadt, hogy ezt pont most találják ki. Ahogy láttam
nem csak én gondolkodtam ezen. Szerettem volna, ha béke lenne, de mi van, ha az
egész csak legenda. Felsóhajtottam.
- Mennyi időnk van a válaszról dönteni? –
fordultam az illetékes felé.
- Maximum 3 nap, de azt mondták, hogy
lehetőleg minél hamarabb, mert be kell menni a központba konkrét eligazításért
és felszerelésért – mondta Taemin majd ismét ránk nézett. – Én valamilyen
szinten benne vagyok, mert nem állapot, ami most van.
- Nos, akkor egy valaki válasza fogja
eldönteni, ha ő nem akkor keresünk egy másik vámpírt – néztem Jonghyun felé. Kíváncsi
voltam a válaszára.
Én is roppant kíváncsi vagyok arra a bizonyos válaszra. :) Key nagyon rendes mindenkivel, totál illik hozzá ez a szerep. Ahogy a vámpír is Jonghyunra. Vááá olyan jó olvasni, szeretem,és ez jó dolog, mert én eszeveszetten vámpír ellenes vagyok. De ez most kivételes alkalom. Tényleg nagyon jóóó :)
VálaszTörlésSzia! ^-^
TörlésÖrülök, hogy tetszik ^^- Kitudja, lehet mi szeretetjük meg veled a vámpíros sztorikat. Köszönjük a véleményed, és igyekszünk barátnőmmel jobbnál jobb fejezeteket összehozni ^-^.
Szia, lányom ^w^ MAMA megérkezett :D
VálaszTörlésAz égből potyogó vámpírbébiknek én is örülnék *w* Főleg ha Ő (JONGHYUN xD) lenne az :D
Taemin karaktere még mindig aranyos, remélem, hogy a későbbiekben nagyobb ''szerepet'' is kap majd :3 De így most már akkor világos az indok, hogy Key miért nem ölte meg Őt abban a pillanatban, amikor elkapta :3
Kíváncsi vagyok Jonghyun válaszára, bár az ő érdeke is lenne, hogy megtalálják a könyvet, mert akkor nem kell attól rettegnie, hogy mikor nyiffantja ki egy vadász :D
Köszönöm, hogy olvashattam ^w^ Kíváncsian várom a folytatást ^w^
Chuu~ *w*
Szia! *w*
TörlésLassan megtanulod az Jonghyun nevét is :D. Hmm..Taeminnek nem tudom még milyen szerepet szánok, vagy talán igen? Viszont abban igazad van, hogy aranyos a karaktere és az is fog maradni :3 ennyit elárulok.
Nos, Joghyun válasza.... Konkrétan még én sem tudok róla semmit mivel azt a fejezetet nem én írom emiatt történhetnek még érdekes dolgok xD.
Örülök, hogy tetszett *w*. a folytatás szerintem hétvégén jönni fog.
Chuu~~