Nem akartam elhinni, hogy már megint vitatkoztak. Nem rég szállt le a gépünk Tokióban és alig értük el a taxit, de már szívták egymás vérét. Felsóhajtottam, majd próbáltam valamit kieszelni. Nem nyaralni jöttünk ide hanem munka miatt, ami valószínűleg több hónapnyi munkát vehetett igénybe. Nekem sem és gondoltam Laynek sem kötélből voltak az idegei szóval minél hamarabb megoldást kellett találnom a problémára.
Keyhez nem fordulhattam ezzel a problémámmal, mert ha elmondtam volna neki, amit gondoltam úgyis csak végig hallgatott volna és tíz perc múlva tovább gyilkolták volna egymást. Jonghyunt pedig nem ismertem annyira, hogy bármit is megbeszéljek vele. Tehát magamnak kellett megoldást találnom.
Szerintem nem változott semmit sem a Teito Hotel -legalábbis reméltem- akkor két szoba volt, amiben két fő fért el vagyis, ha Key és Jonghyun egy szobába kerültek volna egyet jelentett az egymásra utaltsággal, mert a másikhoz kellett volna igazodniuk. A végén csak rájöttek volna, hogy értelmetlen, amit csináltak, ugye? Már csak Layel kellett a dolgokat megbeszélnem, mert ez jó tervnek bizonyult, de ha mégsem, volt még jó pár ötlet a tarsolyomban.
Mivel nem akartam, hogy másik is hallják a tervem kénytelen voltam használni az egyik különleges képességem. Nem igazán szerettem másik fejében turkálni, de most muszáj volt így felvennem a kapcsolatot vele.
- Yixiiing én ezt nem bírom - nyafogtam egy kicsit tekintve, hogy így hatásosabban hallottak meg az emberek.
- Taemin a frászt hoztad rám! Teljesen ki ment a fejemből ez a képességed - sóhajtott fel mire én csak vigyorogtam magamban.
- Arra gondoltam, hogy mi lenne, ha Jonghyun és Key egy szobába kerülne? Mivel kibírhatatlan hosszú távon, amit csinálnak mi jutnánk a diliházba tőlük. Előbb vagy utóbb pedig meg kell békülniük egymással.
- Hm.. ez nem is olyan rossz ötlet, de mi van, ha ez nem fog használni?
- Van még egy-két ötlet a tarsolyomban - vigyorogtam magamban.
- Rendben, szerintem ezt megbeszéltük - mondta én pedig kiléptem az elméjéből.
***
Mikor beléptünk a lakásunk ajtaján nagyon megörültem, hogy nem változott semmi. Lassan már a második otthonomként gondoltam erre a helyre s egyből körbe futkároztam minden helyiségen. Mikor a fölösleges energiám levezettem a szobák felé indultam. Nos, mivel az egyik szobából elég hangos vitatkozás hallatszott ki gondolom a JongKey páros most tudta meg, hogy bizony egy szobára voltak ítélve. Vigyorogtam magamban miközben a szobám felé tartottam. Még ki is kellett pakolnom.
- Biztos, hogy jó ötlet volt őket egy szobába zárni? - kérdezte Lay miközben pakolt.
- Valahogy ki kell őket békíteni és nem akarok ettől durvább eszközökhöz nyúlni. Egyébként szerintem kedvelik egymást csak mindketten annyira makacsok, hogy nem fogják beismerni maguknak sem egymásnak. Aranyos párt alkotnának, ha nem csipkednék egymást folyton - futtattam végig a gondolatmenetem két pakolás között.
- Tehát össze akarod őket hozni? Nem gondolod, hogy ez lehetetlen?
- Nem, mert tudom, hogy sikerülni fog. Omma csak nagyon makacs és a munkánk miatt nem igazán volt még kapcsolata emiatt nem fogja felismerni, hogy mit érezz Jonghyun iránt. A másik felett pedig nem ismerem, de gondolom négyszáz év alatt megélt egy-két dolgot.
- Lehet van igazság abban, amit mondasz. Mindenesetre, ha valaki megsérülne meg tudom gyógyítani - vigyorgott mire mindketten elnevettük magunkat. Annyira azért nem volt drasztikus a helyzet.
Ezt gondoltam néhány órával ezelőttig. Már a fejemet fogtam ettől a párostól hihetetlen mennyire ölik egymást a szavakkal. Egy kicsit meginogtam, hogy tényleg összetudom őket hozni, vagy legalább jobb helyzetet tudtam teremteni azzal, ha egy szobába zárom őket össze. Viszont tévedtem. Nem gondoltam, hogy ennyire rosszabb lesz köztük a viszony. Felsóhajtottam, mert nem láttam más megoldást. Visszarohantam a szobámba és kivettem a felszerelésem közül egy hosszabb bilincset. Mivel ez olyan anyagból készült, amit vámpírok nem tudnak kettétörni így biztos siker volt afelől, hogy rajtuk marad. Már csak a megfelelő pillanatra vártam.
Belopakodtam Keyék szobájába, ahol Jonghyun aludt, de a másik fél még nem volt sehol. Gondoltam elment zuhanyozni. Ártatlanul vártam a szobában majd amikor bejött a bilincs egyik felét a csuklójára míg a másikat a vámpíréra raktam. A zár mindkét végen kattant.
- Hát ez meg? - értetlenkedett Omma én pedig csak mosolyogtam, mint egy angyal.
- Nálam úgy hívják, hogy bilincs. Figyelj, kibírhatatlan, amit csináltok és más megoldást nem találtunk Layel. A közös szoba is ezért volt, hogy hátha sikerül megbékélnetek egymással és nem fogjátok ölni egymást, de mivel ez nem használt drasztikusabb módszert választottam.
- Nem hiszem, hogy össze mersz zárni egy vámpírral emellett még össze is bilincselsz vele! - akadt ki Key mire felsóhajtottam. Ilyen helyzetekben sose az értelmet látta hanem, ami vele történt.
- Nem pár napról szól ez a küldetés! Lehet pár hónap, de az is lehet, hogy egy év! Ha ilyen tempóban gyilkoljátok egymást a dili házban fogunk kikötni Yixingel együtt! - adtam hangot a véleményemnek. Már én sem vagyok kicsi és naiv, hogy ne lássam előre a dolgokat.
- Mégis mi a francot művelsz? - üvöltötte most már Jonghyun is. Remek felkelt a vitánkra.
- Volnál szíves abba hagyni, mielőtt letéped a karom?!
- Miért? Egy kézzel nem tudod kihúzni a szemed?! Ne velem kiabálj, hanem a „fiacskáddal”! - Próbáltam szóhoz jutni, ami nagy nehézségek árán sikerült mivel rákezdtek megint arra, amit meg akartam akadályozni.
- Azért csináltam, hogy végre megtanuljatok megmaradni egymás közelében, mert amit jelenleg csináltok az hosszú távon kibírhatatlan. Nem egy-két napról vagy hétről van szó, hanem hónapokról, és az idegeinkre mentek vele. - próbáltam menteni a helyzetet hátha sikerül. A kész érveket csak nem hagyják figyelmen kívül.
- Ha megígérjük, hogy jó kisfiúk leszünk, leszeded? - kérdezte Jonghyun miközben próbált szuggerálni.
- Hiába nézel így rám, nálam ez a vámpíros szuggerálás nem használ.
-Taemin, kérlek, ne csináld már ezt! Komolyan itt akarsz hagyni ezzel a T-rexel?
- Ha egymás kezére játszotok és meg tanultok egymás közelében élni, a bilincs lekerül. - mosolyogtam majd becsapva magam mögött az ajtót - jelezve, hogy lezártnak tekintem a témát - kiléptem a szobából.
Felsóhajtottam, majd a konyhába mentem nasit keresni. Ezek után már csak egy jó horror filmre vágytam, hogy eltudjak lazulni. Miután megtaláltam a popcornt és elkészítettem Layhez siettem, hogy megkérdezzem néz e velem filmet. Egyedül azért még sem volt annyira izgalmas, mint másokkal. Nagy nehezen rátudtam beszélni erre a "szórakozásra" s együtt kerestük már ki a filmet s végül a Fűrész egyik részét raktuk be a lejátszóba. Már nagyban néztük a filmet, amikor hirtelen megjelent Key és Jonghyun. Milyen meglepő, vigyorogtam magamban.
- Minnie mi elmentünk Jonghyunnal vásárolni.
- Nem nézitek velünk inkább? Olyan jó! – vigyorogtam miközben megkérdeztem tőlük. Őszintén? Azt akartam, hogy együtt legyenek, de azért illemből megkérdeztem. Végre volt egy alkalom, amikor elmentek valahova kettesben. Hátha alakulni fog köztük valami.
- Köszi, de nem, elég horror az életem – tévedtem nem változott semmi.
- Rendben, de azért siessetek vissza – fordultam vissza a filmhez mikor eszembe jutott valami.– Jaj, Omma! Légy szíves, hozz nasit – mondtam csillogó szemekkel mivel elfogyott a popcorn mi pedig szerettünk nassolni.
- Persze! Összeláncolsz egy vámpírral, ezzel pokollá téve a napjaimat és akkor még főzök, mosok mindenkire emellett még hozzak nasit is. Ezt melyik pizsamádban álmodtad?
- Szeretlek „anya”! – vettem be a leghatásosabb fegyveremet majd már csak az ajtó csapódását hallottam.
Nyújtóztam egyet majd tovább néztem az adást. Ahogy láttam Yixingnek nem igazán jött be, mert már aludt. Végig izgultam a pár órás filmet majd, amikor vége lett kikapcsoltam a lejátszót s Layt kezdtem el bökdösni vigyorogva.
- Hé, ébredj fel! - bökdöstem tovább majd amikor ez nem használt elkezdtem csikizni. Mikor végre felkelt vigyorogtam.
- Ajj, miért keltettél fel? Olyan jót aludtam - ásított mire én csak nevettem.
- Képzeld! Omma és Jonghyun elment együtt vásárolni, ha élve jönnek haza akkor valamennyire hatásos volt a tervünk - mosolyogtam tovább, mint valami tinilány.
- Remélem így lesz és csendben élvezhetjük az életet, de mivel nincsenek még itthon inkább menjünk aludni, míg lehet. - mondta mire felfújtam az arcom.
- Olyan vagy!
Erre csak elnevette magát majd a szobánkba távozott. Én még elmentem zuhanyozni és csak utána tértem álom földre. Holnap ki akartam faggatni Keyt a történtekről. Tényleg bíztam abban, hogy végre egymásra találtak. Ezekkel a gondolatokkal aludtam el.
Szegény Minnie meg Lay tényleg megbolondulnának ha így folytatná Omma és Jjong :D De Omma kicsi fiacskája okos :D Én úgy örülök h össze akarja hozni őket :D Várom a következőt ^^
VálaszTörlésSzerintem senki sem bírná hosszútávon, ha két ember veszekedne mellette egyfolytában ^-^". Nos, hamarosan kiderül, hogy sikerülni fog-e Taemin terve vagy sem ^-^. Lehet lesznek változások, de lehet, hogy nem. Köszönöm, hogy írtál és hamarosan várható folytatás :).
Törlés